Denverben vagyunk, azon belül is a Centennial városrészben a Hawthorn Suites by Wyndham nevű szálláson. Jó kis szobánk van viszonylag olcsón, és a reggeli is bőséges volt, úgyhogy nincs okunk panaszra.Az előbb reggeliztünk, és mikor a szobából kilépve Péter megérezte a bacon illatát, tudtam, hogy itt már nem lehet baj :)
Amúgy tegnap egy régi álmom vált valóra, business osztályon jöttünk :) Az elmúlt éves sok céges utazása során az tartotta bennem a lelket és az motivált, hogy egyszer majd az utazások során gyűjtött pontokból jövünk business-en az USA-ba.
Tegnap a hajnali 6-os géppel indultunk először Münchenbe, ott volt 4,5 óránk. Szerencsére a müncheni reptéren több business váró is van, hármat kipróbáltunk. Annyira egyiktől sem estem hasra, de azért mindegyikben ettünk-ittunk kicsit. A repülő 20 perc késéssel indult, de az út során behozta a lemaradást, így ide pontosan érkeztünk. Nekem bejött a business, párosunk férfi tagja annyira nem. Neki valahogy nem sikerült rendesen beállítania a székét, és folyamatosan olyan érzése volt, mintha a fogorvosnál ülne :) Nekem kényelmes volt, én többször is aludtam. Sajnos a fejem iszonyatosan fájt, így blogolni nem tudtam, pedig akartam. A business osztályon amúgy az ággyá alakítható ülés a legjobb. Persze menő volt, hogy minden kajához megterítettek, étlapról választhattunk, nevünkön szólított a stewardess, sokkal nagyobb kijelzőn nézhettük a tv-t, zajszűrős fejhallgató járt a jegyhez, de az egész azért nem ér annyit, hogy olyan sok pénzért vegyünk valaha is business jegyet. Így majd gyűjtögetem a pontokat szorgalmasan tovább :)
Útközben sokan nem láttunk az alattunk levő tájból, érkezéskor viszont gyönyörű volt a látvány. Denver egy magad hegyes alpesi rész előtt fekszik, és mi pont jó irányból érkeztünk. A város mellett már 4000 méteres hegyek kezdődnek, szóval el tudjátok képzelni milyen lehetett. :)
Érdeke amúgy, hogy egy hete itt még hóvihar volt, most nagyon jó idő van, kicsit 20 fok felett, de nagyon erős a nap.
Este már sokat nem csináltunk, voltunk egy Chicago-jellegű helyen kajálni, én nagyon szeretem a Chicagó hot-dog-ot, Péter pedig egy rengeteg hússal töltött szendvicset evett (mi mást ugye :))
Utána még elmentünk Walmart-ba vásárolni, aztán vége is lett a napnak. A hűtőnk nagyon érdekes, mert a mélyhűtő részében van egy jégkészítő rész. Ez egyrészt praktikus, másrészt viszont iszonyat hangos, még jó, hogy annyira fáradtak voltunk, hogy így nem zavart az alvásban.
Nekem még éjjel is fájt a fejem, de reggel végre ittam egy csomó kávét így most érzem, hogy kezd visszatérni belém az élet.
Egyelőre ennyi, most indulunk lassan, majd este még jelentkezem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése